Társas magány
Írta: kranczbela Dátum: Február 16 2020 19:40:53
H
A társas magány, nem víg operett
ebben, egy szereplő, sem nevet.
Akár, az összeláncolt elítéltek
tengetitek életetek.
Teljes hír
A társas magány, nem víg operett
ebben, egy szereplő, sem nevet.
Akár, az összeláncolt elítéltek
tengetitek életetek.
Az elején, ami szép volt, vidám
azt mára a homály, takarja
és a vitákat okozza.
Ami egykor, szép volt benned
az ma, csakis dühöt gerjeszt.
Kezdetben, az érintésed, nevetésed
a szavaid, a nézésed
mind, csábító és érzéki volt
ez, szép lassan, alábbhagyott.
Mára, mégis, mi vagyok?
Lusta, trehány, elhízott?
Megkeseredett vénember
aki, a kutyának sem kell.
Egész nap, csak hallgatok.
Ám, ha szólok, kiabálok?
Már, nem pajzán, az érintésem
nem is kéne ránéznem?
Csak azon, jár az eszem?
Nem lehetünk fiatalok
nem kerülnek el a bajok
már, csak nyugalomra vágyok...
Pécs, 2020