A sóhajtások Ősznek
Húrjain jönnek,
Szívünkbe ütnek
És megsebeznek-
Egy ízetlen szenvedés.
Nehezen lélegezve,
Amikor sápadtan,
Repülve, az órák múlnak,
Elveszve érzem magam.
A kedves múlton
És a vágytól sírok…
Sétáltatva, engedem magam
Egy veszett széltől.
Amely húrcol,
Összevissza,
Pontosan úgy...mint
Egy halott falevelet.
Pontosan úgy.