Szeretlek a hétköznapokban,
ugyan úgy, mint egykoron,
a foszforeszkáló Hold arcán,
a csillagok ragyogásán,
a sirályok siklásán,
a hullámokon.
Néha….korán kelek és a lelkem felsír a horizonton,
hallja a távoli tenger moraját
és sóhajunk visszhangját.
Itt maradt, mint kikötő,
és hajóra szállt csókjaimmal
ma is hozzád sietnek….
Nekem mára csak a szomorúság
és az alkony maradt,
az elképzelt szemed ragyogása,
a sápadt Hold és a remény, hogy
visszatérsz még hozzám egy kedvező széllel.