Nem létezõ mozifilm az élet
Írta: encikeangel Dátum: április 09 2008 18:44:17
Nincs kiért élnem, hiszen félredobtál,
Reményt már csak álmom komponál.
C
Teljes hír
Nem létezõ mozifilm az élet
Egyre jobban fáj a gyötrõ magány,
Halkan besuhan minden éjszakán.
Fülembe súgja hangodnak árnyát,
Egyedül maradt életem néma átkát.
Nincs kiért élnem, hiszen félredobtál,
Reményt már csak álmom komponál.
Kitépném szívem, és átadnám emlékül,
Ha rólam szõtt emlék benned felélénkül.
Emlékezz meg rólam, hogy volt boldogság,
S mellettem beteljesült az összes kívánság.
Minden szomorúság elmúlt, köddé vált át,
Összefont életünk nem is látott talán vitát.
Ne, kérlek ne hagyd, hogy végleg feledjelek,
És ne hagyd, hogy nélküled tovább élhessek.
Minden perc bevéste magát az emlékezetbe,
Vérzõ sebekkel ott van mind belül szívembe.
Könnyek hada áztatja a lelkem bús mezejét,
Felduzzasztja a világnak megannyi tengerét.
Melyen szellemem csak hánykolódó vitorlás,
S minden egyes napom egy új filmszakadás.
Egy meg nem írt forgatókönyv újabb lapja,
Egy nem létezõ mozifilmnek készülõ alapja.
És benne egy szívfacsaró élet megszûnés a téma,
Reménytelen szerelem szerinti megragadott séma.
Melyben a lány már az altatóhoz nyúlna,
Úgy indulna az örökké tartó, hosszú útra.
A tükör világ fátylat fon a pirkadó Napból,
A teste köré szirmot hint száradó rózsából.
Tüzes szemei a sírástól pirosan izzanak,
Már nincs jelentõsége szeretõ szavaknak.
Búcsú üzenet száll a széllel szerte széjjel,
S a fények kialszanak az eltûnt vad kéjjel.
Aki el akar már menni, az úgy is megteszi,
Ha nem jön vissza a szerelme ki megmenti.
A búcsú üzenet majd a szívébe kínzóan mar,
De akkor már késõ, s többé nem feled hamar.