Én, nem félek, a haláltól
a csuklyás, csontkezű
vén, kaszástól.
Velem, többször beszélgetett
igaz, sosem incselkedett
viszont, utamra engedett.
Mikor, elsőként elé kerültem
még, csupán, gőgicséltem.
Újszülött voltam, éppen
így, semmit sem, értettem.
Megmutatta, a csontkezét
majd, azt mondta, soká élj!
Ezzel, visszaküldött a fénybe
ebbe, a rideg életbe.
Azóta
még néhányszor, találkoztunk
kellemesen diskuráltunk
majd, visszaküldött, minduntalan
nála, még, nem maradhattam.
Az utolsó beszélgetésünkben
kíváncsian megkérdeztem:
Miért, nem maradhatok
ha, ilyen sűrűn, idejárok?
Mert, még nem jött el, az órád
sok tenni való, vár ott, rád!
Válaszolta és elengedett
miután, megráztam a csontkezet.
De, azt, azért megígérte
mikor én lépek, majd, a fénybe
odaát, rokonok, barátok várnak
örülök majd, a társaságnak...
Pécs, 2020