lomtalanítok
Írta: kranczbela Dátum: Február 28 2020 17:50:06
H
Kiteszek, egy, szép kalitkát
elveszítette, a lakóját.
Itt élt benne, vidáman, dalolva
a boldogság, kék madara.
Teljes hír
Kiteszek, egy, szép kalitkát
elveszítette, a lakóját.
Itt élt benne, vidáman, dalolva
a boldogság, kék madara.
Az elején, még énekelt
időnként, szárnyra kelt
örömmel, zengő, csőrrel
emelkedett a magasba
fel, egészen, a csillagokba.
De, mindig visszatért, ide
fényt, hozva a szívekbe.
Aztán, mikor? Hogyan?
Nem is tudom
feltűnt, hogy nem hallom.
Kora reggeli énekét
kedves csicsergését.
Siettem hozzá, megnézni
miben tudnék segíteni?
Ám, ekkor, már elkéstem
csak a tetemére, leltem.
Ott feküdt, az ajtóban
szürke tollakkal, holtan.
Szárnyaival, betakarva
feje, alájuk szorulva.
Semmit sem tehettem, érte
készültem a temetésre.
Faragtam, egy hajót, neki
mely, a lelkét, felemeli.
Friss szénával kibéleltem
hogy, kényelmessé tegyem
számára, az utazást.
Eztán, ősi, Gall, szokással
útnak indítottam
miután felgyújtottam.
Ahogy, a folyón, úszott
fáklyaként, lobogott.
És egyszer csak, megtörtént
ahogy a habok, elnyelték
tűzgolyó, szállt az égre
Főnixként, újra élve
A boldogság, kék madara
vidáman, dalolva...
Pécs, 2019