Mi is vagyok?
Írta: Fauszt Dátum: április 09 2008 19:04:11


Kõ vagyok.
Ami várakozva a földön hever,
És nézi, ahogy az idõ megy el.

C
Teljes hír


Szél vagyok.
Mely vidáman játszik az éjszakában,
És szelíden simogat szíved bújában.
De ha mérges, orkánná erõsödik,
És elszántan a sziklát is ellöki.

Kõ vagyok.
Ami várakozva a földön hever,
És nézi, ahogy az idõ megy el.
Ám egy értõ kézbe kerülve,
Akár egy Góliátot is legyûrne.

Esõ vagyok.
Életet biztosítok másoknak,
Mégis szomorúan járom utam.
Ha bánatom hatalmasra nõ,
Özönvizem mindent elsöpör.

Fa vagyok.
Némán állok a néma tömegben,
Mozdulni nem enged óriás gyökerem.
Eltûröm a múló századokat,
Így érem el bölcs mivoltomat.

Madár vagyok.
Milliónyi szép álmot kergetve,
Szállok fel, fel a fellegekbe.
Ott aztán felkiáltok az égre,
És boldogan hullok le a mélybe.

Tûz vagyok.
Szilaj erõmtõl félnek egyesek,
Mégis tõlem várják a meleget.
Idõvel mindig megnyugodok,
S hamvaimon új élet ragyog.

Sírkõ vagyok.
Szomorú érzelmet keltettem egykoron,
Mára a márványom is megkopott.
A kóró, a gaz benõtt teljesen,
Meghalt végleg, kit rejtettem.

Ember vagyok.
Kopott kincse a természetnek,
Kit, csak bajnak teremtettek.
Lelkem belül mégis ragyog,
Bár nem tudom, hogy mi is vagyok.