Talán a boldogságnak nincs neve
Olykor szentképi könnyekhez hasonlít az élet,
bebarangolják az arcot és a lelket,
az emlékeknek árnyékai mid, ha azt mondanák :
kár...bocsájts meg.
Hogy meghaljál a szerelemtől megsebzetten ezen a múló világon,
pillanatnak örökkévalóságát mérve szerelemtől ...
mintha a gondolat sírna,
szerelemtől az égbolt erősen szorítana.
Talán a boldogságnak nincs neve,
de mi is lehet szomorúbb a világon, mint az,
meghalni a szerelemtől megsebzetten.
Közönségesnek tűnik a fájó gondolat,
amikor mindent elfelejtünk az estben,
de vannak szomorú dolgok az életben,
amelyek megtanítanak arra...
hogy kár és vétek meghalni a szerelemtől megsebzetten.