Kiégett emberekkel találkoztam,
üres tekintetük a semmi felé,
megöregedett arcukon fájdalom,
szívüket dobbanni nem hallottam...
van az a panoptikum.
Valaki kezében tartja a lelkeket,
füleikbe halk szavak szállnak,
néma vonal összezárt ajkukon,
vannak még vándorló szellemek...
van az a múzeum.
Mindenütt csend honolt,
szobrok ruháin apró porszemek,
s fehér fény kúszik be az ablakon,
talán itt találkozik az élő, és a holt...
van az a templom.
Könnycseppekkel megírt imák,
elmondani, nincs már rá idő,
kiégett emberek között várni,
hogy Isten lesz az, az, ki lát...
van az a temető.
Sancho 2020.02.07