Egy Éva női szív,örök mély rejtély!
Szent tűzből és förtelmes...mocskos sárnak keveréke,
Névtelen virág...ami a logikát meghazudtolja,
Üres vágyaknak zubogása...vagy túl hideg!
Szépségednek varázslata alatt... édes mosolyod alatt
Titkolod...elrejted a szenvedést...szégyent... szerelmet?
Derűs figyelésedben álmaid elragadtatóak,
Asszony...ki tudom én olvasni...ha siratva leszel valaha?
Ó...mennyire elvetemültek a szemeid ...és egyáltalán mosolyod nem félénk,
Csillogó szemfestéked alatt majdnem semmi nincsen,
Finom csipkéid alatt bujtatod lelkiismeretfurdalás nélkül
Hibáidat...és titokban...a kezdődő kicsapongásokat!
Nálad minden máz...és jól álcázott:
Öltözéked...arcod...hangod,
Mert minden ami nem hazugság szembeszállsz ellenségesen :
A hazugság számodra az egyetlen igazság!
Ugyan csak homlokzat nálad a képmutatás...hamisság
És ugyan csak te műved a kacérkodás.
Azért...hogy jobban tudjál uralkodni...bámulatban ejteni,
És főleg őneki tetszedjen!
Szereted a hiúságot !
Azért ...hogy szeretve légy egész életedet oda adnád,
Oda adnád vagyonodat és ...ha kérnék becsületedet is,
És mindent egy nyomorult élvezetért!
A kacérság édes erény,
Ő...a nőben születik :igen te benned asszony...komoly hölgy,
Te benned piros pozsgás arcú kis falusi lányka,
Te benned szégyentelen félvilági hölgy.
Asszonyok! –a ti életetek az egyetlen büszkeségetek...
Ti lelketeket tartjátok egy ékszerbe zárva!