E nap! egy csodálatos ünnep,
a hölgyeké! Kik szépségükben,
virulnak, s tündökölnek.
Tündökölnek, mint a nyíló rózsa,
ami finom illatát, s szépségét ontja.
Szépségük s gyengédségük, levesz
a lábunkról, megbabonáznak, s
álmodozunk, a házasságunkról.
Elénk vetődnek a fiatal évek, s mellettük,
repülnek, s eltűnnek az évek.
Mindannyian külön-külön, egy tünemények, szépségük
, s okosságuk csábító,
s jönnek, a csábító remények.
Alakjuk, s szépségük, Aphroditéével,
vetekszik, s a férfinépség, a kegyeiért,
veszekszik.
Olyanok, mint az illatozó rózsák,
kik, szirmaikat, csak, nekünk ontják.
Gyermekeiket, védik, mint az anya tigris,
nem félnek az áldozat-hozataltól, s
szorgosságuk, felérnek az égig.
Isten! A nőt! Azért teremtette, hogy
az ember, harmóniában éljen,
s Eggyé-váljon, teste-lelke.
Férfi, s Nő! Eggyé-váljon, hogy boldogságban
, békében, éljen,
s egymásra találjon.
Illatozzatok! Szépséges virágok!
Március szépségei, s tündököljetek,
mert elhoztátok nekünk, a szerelmet,
s az igaz boldogságot.
pisch_ferenc
- March 07 2012 17:22:15