Ódon padon pihensz némán,
csak hunyd le csöppnyit a szemed.
Érzed, hogy cirógat a szél?
kérdezz tőle, halld meg felel.
Kósza napsugár jő feléd,
a lelkedet érinti meg.
Ibolya illat árad szét,
a tavasz körötted tipeg.
Már a fagy is felengedett,
nézd, zsong a rét, kél az erdő.
Örülj a mának, csodáknak,
higgy, mert vágyad elérhető!