Hidegnek, jegesedésnek, hóviharnak…
Feledjem már a telet, és legyen, az éjszaka az enyészet,
Napfelkeltével ébredjen más élet és szépséges természet!
(Hairon)
Hűvös, ködös hajnalok,
Napfényt óhajt minden élőlény.
Hóvirág alszik.
*
A macska rúgja meg azt a cudar életet,
Én magamban hordozom, az összes végzetet…
Pedig igyekszek, már állva alszok, mint a fuvaros ló,
Meg már szófogadatlan sem vagyok, mint régen... nebuló.
Langymeleg napfény űzi
A telet, ébred a természet.
Tavasz közeleg.
*
De jön már, jó látom a tavasz harmattal… csendes a reggel,
Éledő nap sugarában, ébredő madárka énekel.
(Tükör apeva)
Én
Érzem,
Tavasz jő.
Madár a fán
Trillázik immár.
Trillázik immár
Madár a fán.
Tavasz jő,
Érzem
Én.
*
(Senrjon)
Késik a rügyfakadás,
Szív óhajtja napnak sugarát.
A természet is.
Galád a téli élet,
Nem kímél embert, természetet.
Jöjj már kikelet!
Vecsés, 2015. február 12. – Szabadka, 2019. október 13. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a hairon -okat, a tükör- apevát, senrjon –okat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. Címük: Várva várt tavasz