Zöldben játszó hajfonata
Meghajlott ifjú leánykának mellei felé.
Ó...fűznek lánya,
Be egyedül vagy te kis szegény.
És neked mit suttogott a szél
A homok hullám közelében:
Akarsz fésűt ezüstjéből,
Kristály holdnak fényéből?
Felfed...mi ez a titok
A hajlékony gondolatban,
Mert őszön is szeretlek
Figyelve téged akarva akaratlanul...de szenvedek.
A lány mondta...a Hold hajfürtjeimben bele illesztett
Csillagbeli meséket,
És szomjas térdeimet
Éhesen átkarolta.
Az ilyen vágy legyőzött,
De hajnalban sóhajtozva mondta:
Még újra jönnek a daru madarak...
Viszont látásra galambocska.