Megvágták a tollaimat
lenyesve a szárnyaimat.
Majd, azt mondták, röhögve
huss, szállj a fellegekbe.
Szeretnék, a magasba repülni
felhők fölé emelkedni
minden fájdalmat, a földön hagyni
szabadon, szélhátán, vitorlázni.
Aki, belekóstolt egyszer
soha, nem feledi már, el.
Mióta, egyszer, odafenn jártam
azóta, csak az a vágyam
még egyszer, ott lehessek
odafenn, repülhessek.
Ott, nincs kín, se fájdalom
ezért, csak arra vágyom
a magasban érjen, a halálom.
A végtelen, nagy kékségben
fogjon a halál, kézen.
Emeljen, tovább, a fénybe
míg a testem, visszahull, a földre...
Pécs, 2020