Megkopott padon ülve
a távolba révedek,
szeretett magyar hazám
tájaid mily ékesek!
Érted dobban a szívem
ó, örökkön örökké,
bennem szikkadt földed is
válik aranyrögökké.
Te vagy az én mindenem,
érted sírok álmomban,
itt hantolj el kérlek,
ha a lángom ellobban.