Ibolya kéken guggol a fűben
föld ízét gyűjti szívlevelében
Szellő szavakkal Nap fénye bókol
sziromlevélbe százszor becsókol
Szerelmük oly édes, sűrű, buja
Hogy mérgező lesz a nadragulya
Zöldebb a fűszál, puhább a moha
s levegőért kap méhek potroha
Fekete este kúszik a tájra
elmúlt a románc sötét bűbájra
Ibolya kéken guggol a fűben
magányt bezárva szívlevelében