Már második éve,
hogy elmentél tőlem
azóta sem értem,
csak sírok és nézem
emlékeink képeit
a falra téve, mert remélem,
hogy, ha látlak téged,
úgy érzem, itt vagy velem.
Sajnos ez csak remény
is marad, mert a falat nézem,
a néma képeket bámulom
és a szívem megszakad tőle.
Megyek hozzád a Temetőbe,
a hideg kőtől irtőzva menekülve,
mert az már nem Te vagy,
de megyek mert úgy érzem,
hogy vársz reám Kedvesem.