H.Gábor Erzsébet
Karantén
Vettem harminc kiló lisztet -
sose bírtam én a nincset!
Cukrot szintén három zsákkal,
s megtömködtem marhalábbal
a mélyhűtőt - az a biztos!
S nem leszek már sose piszkos,
mert a fürdő telis tele;
van ott Hipó, van ott kefe,
mosószer és szappanhegyek -
még egy Tomit nehogy vegyek,
mert a lakás, mint egy raktár!
Minden, amit ember használ,
van most nekünk bőven! Sok is!
Ja, és vettem ötven csokit;
konzerveket, rizst is, sokat!
S ha húsz évig mosunk fogat,
elég lesz a spájzolt fogkrém.
Ami most van, az egy agyrém!
WC papírt, papírtörlőt,
Petikének, kilenc csörgőt,
Cirmikének macskakaját,
s én nyírom a férjem haját,
mert a fodrász le van tiltva -
nem vág hajat már a Hilda!
Én is szépen lenövesztem -
érzem, az lesz majd a vesztem,
szőke hajam ősszé válik!
Elszámolok most is százig,
mert a zárka nagyon nyomaszt.
Mért nem vagyok én is kopasz?
Ki nem megyünk, itthon vagyunk,
mégis gazdag minden napunk.
Maszkot varrok, verset írok -
a hagymától sokat sírok.
Sütök, főzök, és a férjem
a konyhában segít nékem!
Új receptek…gyakran sütök,
s ha az óra tízet ütött,
be az ágyba - uzsgyi gyorsan!
Benne vagyunk már a korban.
Elfáradunk elég hamar,
pedig minket már nem zavar
sem az idő, sem a főnök -
nincsenek itt börtönőrök!
A rabságot választottuk,
ezt a döntést magunk hoztuk.
Amíg tart a vírusostrom,
maradjatok Ti is otthon!
2020.03.25.