Bekopogott a tavasz,
a kaput szélesre tártam
és lüktető szívvel vártam
jöttét, mint egy kis kamasz.
Titkait felkutattam.
Ő kérdezett, s én feleltem,
apró fecskékkel fecsegtem,
míg kertészként utaztam.
Megláttam, hogy rügy pattant
ott, azon a közeli fán,
illata tán, mint egy nyitány,
s mint lélekre ír, balzsam.
Ráfelelt, ha kérdeztem,
ujjongott a lelkem csöndben,
reményt vetettem dús földbe,
hódoltam, sőt térdeltem.
Mező szőtte bájait,
köröttem kikelet tombolt,
lepkék lebbentek, méh zsongott,
Föld szórta áldásait.