Virágszőnyegen lépdelek mezítláb,
reám jámbor szellő szórja nyilait.
Bimbók cirógatják lelkem titkait,
elbűvölő tavasz leszel a bírám?
Maradj itt, ne siess el kérlek, várj még,
én téged bíz olyan nagyon szeretlek!
Gyilkos, rút tél tűnj el!- hagyd hogy feledjek,
és ne kövess már tovább sötét árnyék!
Ó, kikelet, vidíts fel, ne légy börtön,
szoríts magadhoz perzselő fénysugár,
engedd, hadd érezzelek a bőrömön!
Kertemből krókusz csokrot neked kötök,
de segíts, légy a kertész reménysugár,
illatozz, csivitelj, s vígan hömpölyögj!