Úszik a hold
1
Úszik a hold, mint ezüstcsónak
Az ég csillagos tengerén.
A fájdalomtól elfárasztva,
Nehéz betegen fenn virrasztva,
Az ablakon át nézem én.
2
Óh, hogyha most ez égi csónak
Vinne magával engemet,
A láz, a kín talán elszállna
S a végtelenség lágy hulláma,
Ringatná fáradt lelkemet.
3
Jer hát, kis csónak, s vigy el engem,
Oda, hol enyhet oszt az ég,
Hol az a fényes csillag reszket,
Csak egy órát, egyetlenegyet!
Talán ott én is alhatnék.
B. Büttner Lina 1846 -1917
***
***
Der Mond schwimmt
1
Der Mond schwebt wie ein silbernes Boot
im sternenklaren Himmelsmeer.
Ermüdet von lästigen Schmerzen,
aufgewacht bei glimmenden Kerzen,
durch das Fenster linse ich leer.
2
Ach, wenn jetzt eins Himmels bot, käme
würde sofort dort einstiegen,
das Fieber, die Qual dann im schnelle
auf unendliche sanften Welle,
würde meine Seele wiegen.
3
Komm du, kleines Boot, und nimm mich mit,
hin, wo der Himmel Sanftheit gibt,
wo die leuchtenden Sterne funkeln
bitte, nur ein-einzige Stunde’!
Vielleicht wär’ auch dort eingenickt.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni