Az igaz ítélõt, én bírámnak megteszem
Írta: csak-fater Dátum: április 10 2008 07:57:40
T
Hogy is kezdjem el szavam drága kincsem,
Szép lelked, meg ne bántsam, meg ne sértsem...
Teljes hír
Az igaz ítélõt, én bírámnak megteszem
Hogy is kezdjem el szavam drága kincsem,
Szép lelked, meg ne bántsam, meg ne sértsem...
Igazán csak benned ült meg csavargó szívem,
Ami nélküled volt s van, ahhoz semmi kedvem.
Megváltoztál, talán már kicsit gyûlölsz is engem,
Már nem jut eszedbe szeretetem, örök hûségem.
Az egykor oly csapongó szívem néked adtam,
Tiszta, szeretõ hûségében, meg nem botlottam,
Másfelé szeretõn zengõ szavam nem dobáltam,
Ellened soha, még csak gondolattal sem jártam,
Szavaid, mint sivatagi szomjazó, mohón ittam,
S lám, mégis a meguntak keserû sorsára jutottam.
Nem szóltam egyet sem, csak bánatos sóhajtással,
Fellegekben járó, epekedõ, búbánatos pillantással,
Szívemben szeretetedet nélkülözõ fájdalmas marással.
Szenvedek nélküled befelé ejtõdõ könnyhullással,
De eztán sem szólok, ha Te boldog vagy mással,
Néma maradok, ha õrült fájdalom is jár a lemondással.
Soha nem féltem, s nem félek jobban semmitõl,
Megvetéstõl, rágalmaktól, mi jött rám más embertõl,
A rosszindulatú pletykától, mocskolódó mesétõl,
Nincs miért félnem az egyetlen, s igaz Istentõl,
Bármi is legyen, annak igazságos ítéletétõl,
Csak attól, hogy egyedül leszek nélküled innentõl.