Egy harmatcseppben a vágy átölelte a szerelmet
Elhitetve velünk...hogy végtelenben esik az eső ...
És csapdába esve az életnek játékában...figyelésünk találkozott,
Mosolyogva bámulatba ejt a lélek végtelen varázsa...
Harmatruhák...amelyek hivatva tették itatásunkat,
A világnak kergetésében a keresés csalóka,
Ha a napon száradna akkor vizeken fogadnánk,
Egy lélek és más léleknek...fedőlapjait utánozva.
Igyunk... Én szerelmem...a harmat cseppek üveggyöngyeit,
Rejtsük a kis ezüst palackunkban !
Rúgjunk be tőlük! És még ha nem is hullana az eső,
A szomjúságtól örökké messzi fognak tartani...és a végtelenségben.