Az ajtón egy halk kopogás
„Szabad” - szóltam én hangosan,
de az ajtó nem nyílott ki
's nem is jött be senki rajta.
***
Vártam még egy pillanatot
lassan az ajtóhoz mentem,
kulcslyukon kikukucskálva
szótlanul ott leselkedtem.
***
Ajtót gyorsan felrántottam
de kinn meg sem mozdult semmi,
szétnéztem a kis kertünkben
de ott sehol sem volt senki.
***
Mikor be akartam jönni
egy hang halkan megszólított:
„Anti, kérlek ne ijedj meg,”
's egy percre magához hívott.
***
„Sokszor olvasom amit írsz
's a beszélgetéseidet,
gondoltam bemutatkozom:
„Én vagyok a lelkiismeret!
***
„Sokszor van dolgunk egymással
sok kemény harcok megvívunk,
az igazságban mindketten
törhetetlenül megbízunk.”
***
Van olyan ember is, kinek
tiszta a lelkiismerete,
mert soha sem használja
már azt sem tudja, hogy van e?
***
Remélem nem haragszol rám
hogy mindig én vagyok győztes,
de ez segít téged ahhoz,
hogy holnap új hitet szőhess.
***
Nem veled, érted harcolok,
ezt akarom, hogy megértsed,
majd akkor leszel a vesztes
amikor a győztest félted.”
***
A sápadt hold csak sütött tovább
mintha semmi sem történt volna,
jó lenne ha mindenkihez, a
lelkiismerete így szólna.
***
Mucsi Antal-Tóni 2013 November 4