Hunyd le most a szemed
és nézz messze, távol,
lankás dombok fölött
halvány fény világol.
Kék ég alatt virgonc,
szelíd szellő táncol,
felleg féltő könnye,
egyre szebbet mázol.
Ábrándozva nyílnak
tavaszi virágok,
tarka lepkék között
bimbódzó románcok.
Imádok repülni,
szabadon a szélben,
mint méhek nektárért
virágok kelyhében.
Tartsd hunyva a szemed,
álmodj tovább szépet,
érzed, hogy az idill
óvón átfon téged?