Az ember és a Föld
Írta: Fischer Kristof Dátum: április 17 2020 15:35:21
M

Az ember előbb gyilkol, rombol,
Mindent elfogyaszt és beolvaszt
A jövőre nem gondol,
S így mindent elapaszt
Teljes hír


Az ember gyarló habitusát,
Kielégíteni nem lehet
Az ember, korgó gyomrát
Megtölteni élvezet

Az embert nem érdekli honnan,
Csak jó hús legyen az asztalon,
S mérgezi a tengert,
Hogy bősége megmaradjon

Az ember előbb gyilkol, rombol,
Mindent elfogyaszt és beolvaszt
A jövőre nem gondol,
S így mindent elapaszt

Az ember mindene a jelen,
Kivárni nem, mindent most akar
A holnap így képtelen,
Nyakunkon a zivatar

A Föld mélyén fekete arany,
Antracit és perzselő földgáz,
S nálunk ég a villany,
Télen is meleg a ház

A Föld adja, s mi elvesszük,
Kényelmesen élünk, termelünk
Kell nekünk és élvezzük,
Minden jót, mit kedvelünk

A Föld rajtunk huncutul kacag,
Hisz neki egy csepp olaj sem kell,
Nem zavarja műanyag,
Gondunk neki bagatell

A Föld meglesz majd nélkülünk is,
Jöttünk előtt sem panaszkodott,
Ránk irányul a krízis,
Ami eluralkodott

Valójában magunknak ártunk,
Mi érdekünk a tiszta levegő,
S amerre csak járunk,
Egyre több a kesergő

Ott a Nap, temérdek víz, a szél,
Megadhatnák nekünk mindenünk,
De a gazdag ember fél,
Nem törődik mivelünk


Fából gyártott papírért halunk,
Mit csak magának gyűjt a gazdag,
Elveszi a holnapunk,
Így gazdag Ő, látszólag

Ha majd kivágta az összes fát,
S nem lesz már, mit pénzzé tehet,
Megérzi tette súlyát,
Már késő lesz, szenvedhet