Debreczeni Zsolt: Viharban is csendet!
Viharban is csendet, tisztán hófehéret!
Lelkemnek szerelmet, a világnak meg szépet!
Gyönyörű fehéret, vagy halvány szürkeséget,
belső békében is, hatalmas remény lett!
Mert viharban a csend, most tiszta útra visz,
sötétségből fényt, és kincseket repít.
Majd csak úgy komolyan, vége lesz a rossznak,
és ragyogásba vált át, odaad a jónak!
Minden pici kincsét lángoló viharnak,
órási hegyomlás, most homokká simulnak!
Így múlik el a vész, és szeretet van abban,
akiben a szélvész alatt, a remény lángra lobban!