Ez is elmúlik
Hajnal pirkad, kinyitom ablakom,
Napfény ragyog, cirógatja arcom.
Felhő nincs, türkizkék ég szikrázik,
Itt benn szívem, lelkem könnyben ázik.
Napfény ágon, bokron rügyet fakaszt,
Ibolya kandikál, tavaszt maraszt.
Újraéled a csodás természet,
Gyötör a bezártság... - jő enyészet?
Négy fal közt a magánnyal harcolok,
Kinn a vírusok nem ártatlanok.
Könyörgök, imát, fohászt mormolok,
Kapaszkodnék... semmibe markolok.
Reméljük, hisszük, ez is elmúlik!
Velünk vagy nélkülünk... - de elmúlik.
Szabadka, 2020. április 4. -Jurisin Szőke Margit