Az én nőim…az én szeretőim
Ezek az intelligens...bölcs könyvek.
Szeretőim mind régiek,
Írók…szerzők,
Velük gyakran
Osztottam a hangos mulatozást,
Naplementét,
Egészen virradatig mellettük kitartottam.
És a szenvedélyem
Az akarat,
Hogy dolgoztassam magamat,
Egy nagy gondolatért...ötletért,
Hogy eltékozoljam...szétszórjam
Az utolsó csöppnyi erőt is,
Amint a szent álmot,
Hogy tudjon belőle megtestesülni az is-én hogyan látom-.
Örömömre
Az éjnek magányában,
Amikor fáradtan
Az élet nehéz munkájában
Feledve maradok
Szomorú kis szobámban
Szabadon sírni tudok,
Ott senki sem hallhat engem...csak én vagyok.
Képtelen vagyok olvasni
Az élet nehéz titkában...rejtélyében
Oly sok új mélyedések
Rejtőznek,
De annak jelentése
Szenvedésen keresztül
Sokkal szélesebbnek tűnik számomra
És még sokkal mélyebbek.
Fenséges szerelmesek,
Álmodozás...költészet,
És te fájdalom
Hogy megedzettél,
Rajtatok keresztül megtanultam
Mi is az élet,
Rajtatok keresztül felemelkedtem
És győztem.