Sorsunk
1
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a földön élünk,
És a sorsnak vad szeszélye
Gúnyolódva játszik vélünk
2
Égi szikrát olt szívünkbe,
Melynek tüze perzsel, éget
Úgy szeretnők átölelni
Az egész nagy Mindenséget!
3
Szárnyakat rak álmainkra,
Vágyainkat fölcsigázza.
Úgy, hogy szinte elsorvaszt az
Örök szomjúságnak láza!...
4
S majd ha egykor alkonytájban
Az utunkra visszanézünk,
És a sárga lomb közt járva
Azt kérdezzük, el mit értünk?
5
Akkor látjuk, hogy meddő volt
Minden álmunk, küszködésünk,
S csak a sorsunk vad szeszélye
Játszott gúnyolódva vélünk!
***
Írta: Ambrozovics Dezső 1864 – 1919
***
**
Unser Schicksal
1
Wir sind Schatten des Planeten,
alle, der hier auf Erden lebt,
und das Schicksals wilde Laune
Verspottung ist, was er erstrebt.
2
Himmels Funken ins Herz gelegt,
wessen Feuer versengt und brennt,
ich möchte alles umarmen
das ganze Allheit und der Welt!
3
Flügel gibt unseren Träumen,
der Sehnsucht gibt neuen auftrieb,
so, dass es dich fast verdurstet,
das Fieber des ewigen Urtriebs!
4
Und wen einmal in Dämmerung
einen Blick wirfst, auf dem Hinweg,
dann schreitest weiter durch das Laub
‘d fragst, bist du jetzt, über den Steg?
5
Dann siehst, dass es nichts genützt hat
alle Träume, alle Kämpfe,
‘d es ist nur die Schicksalslaune
spielte mit uns, seine Krämpfe!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni