Az időknek visszhangját hallom...mintha a tenger felé mennek
és ugyanúgy...mintha a tengerek felém jönnek,
hallom az időnek csendjét...mintha belépnek a messzeségbe
és ugyanúgy...mintha a messzeség meghajoltat...hogy kerüljek figyelmébe.
Visszatérésem kerek...sikolyból a csend felé
olyan...mint amikor a láva távozik a tűzhányóból,
és amikor a láva visszatér a tegnapba
a tenger visszafolyik a folyóba.
Ritkán a Hold egy üres Nap,
ritkán a Föld olyan…mint egy nagy Hold.
Bennem az idő kiált. Bennem a terek főnek.
Rajtam keresztül halad az ember. Rajtam keresztül az Éji fájdalom szerte széled.