Teraszokat kőről kőre
hordta, a meredélyt legyőzve.
Földet kosárba felvitte,
négy éve vesszőt elültette.
Tavasz zsendül, szőlő fakad.
gazda szíve örömtől dagad.
Nem hiába volt a munka,
lesz ősszel bőven édes mustja.
Mennydörög busa, szürke ég.
Szőlőt paskolja tojásnyi jég.
Levél szakad, vessző hassad,
zivatar magára nem marad.
Buga gazda karót ragad,
szőlőt verve, a sorban halad.
Makacs fejét a jég veri,
de a karót Ő lenem teszi.
Fáradtan ért hegytetőre,
pléhkrisztus előtt térdel kőre.
Látod uram!... Mire megyünk
mi ketten, ha szőlőt verünk!
Életen át teremtettem.
Veled immár nincstelen lettem.
Áldást kért a munkájára,
és kötelet vett a nyakába.
Buga [2] 2. melléknév (népies) = Bugris, faragatlan. Buga ember.
Megadott nem ragozható szavak: paskolja, fáradtan, buga, pléhkrisztus.
Hampuk Zoltán
Kumdar (képzeletvilág), 2020. április 23.