Te miattad…hogy tudd kertekben a virágok virágoznak
Tavasz illatú fájdalmakat.
Elfelejtettem az arcodat és kezeidre sem emlékszek.
Hogyan éreztem ajkaidon ajkaimat?
Te miattad. Kedvelni kezdtem a parkok fehér bóbiskoló szobrait,
Azokat a hangtalan és látás nélkül fehér szobrokat.
Mint egy illatos virág vagy. Egy halvány emlékem van rólad.
Én fájdalomban lakok...amely egy seb és ...ha megérinted,
Helyrehozhatatlan kárt fogsz okozni nekem.
Simogatásaid hordoznak ugyan úgy...mint egy kúszó szőlőinda a melankóliának falán.
Elfeledtem szerelmedet...de úgy tűnik...hogy látlak
Ablaknak mindegyik kockájában.
Te miattad...megérint a Nyár fájdalmas illata.
Te miattad...keresem újra azokat a jeleket...amelyek siettetik vágyaimat:
Figyelem a hulló csillagokat és esésüket.