***
Mint forró csontok a máglyán
1
Nem az énekes szüli a dalt:
a dal szüli énekesét.
Lobbanj föl, új dal, te mindenható!
Szülj engem újra, te csodaszép!
2
Most beteg a testem. A földi
vágyak messze nagyon...
Mint ropogó csontok a máglyán,
heverek forró ágyamon.
3
Barátaim elhagytak engem:
egyedül maradtam már.
Lelkemet kiüritettem,
mint aki nagyobb vendéget vár.
4
Úgy fekszem itt, mint a főniksz,
ki félve reméli a tüzet,
amelyen el fog majd égni
s amelyből újraszület.
5
Lobbanj föl, röpíts el engem
piros szoknyáid között:
egy dallal ölöm meg azt aki
voltam, és már más leszek.
6
Nem az énekes szüli a dalt:
a dal szüli énekesét.
Lobbanj föl, új dal, te mindenható!
Szülj engem újra, te csodaszép!
***
Babits Mihály 1883 – 1941
***
***
Wie heiße Knochen am Scheiterhaufen
1
Nicht der Sänger gebärt das Lied:
Das Lied gebärt den Sänger.
Entflamme neues Lied, du Allmächtige!
Gebär‘ mich wieder, du Wunderschöner!
2
Mein Körper ist jetzt krank. Die Erden,
wünsche, sind sehr weit weg,
wie knackige Knochen am Scheiterhaufen,
liege ich, auf meinem heißen Bett.
3
Meine Freunde haben mich verlassen:
Ich blieb ganz alleine hier.
Meine Seele habe ich entleert,
wartend auf einen Gast mit Gier.
4
Ich liege hier wie der Phönix,
wer ängstlich hofft auf Feuer,
auf dem es verbrannt wird,
wie die wiedergeboren von heuer.
5
Entflamm, flieg mit mir weg
zwischen deinen roten Röcken:
Ich töte der, mit einem Lied, den,
der ich war mit der Pöcken.
6
Nicht der Sänger gebärt das Lied:
Das Lied gebärt den Sänger.
Entflamme, du neues Lied, du Allmächtige!
Gebär‘ mich wieder, du Wiedergänger!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni