Tiszta szívvel, világos látással
Dicsőítlek szépség,
Dicsőítve véremet,
Az hullámozva feltörjön
Vonala...körvonala,
Bekerítsen egy énekben
A föld illatában,
Vagy a tenger muzsikájában.
Meztelen szépséged...ugyan úgy
Íves lovagló kis Hun lábaid
Régből ragaszkodók...amiknek híre járt.
Ugyan úgy a melleidnek beteljesedett tömörsége
Az élet fényétől,
És azok az elbűvölő szemhéjaid,
Mint a búzakalász...amelyek fedik
Vagy kitakarják szemeidnek mély birodalmait.
Istenem...milyen anyagból,
Kvarc... achát vagy búzából,
Öntötték és létrehozták testedet
Felemelve... amint a megkelt kenyeret
A lankasztó hőségben.
Nyilvánvalóan az arany dombok a bársonyos völgyek,
Addig még belenyomódik
Bájos…erős alkatodnak domború műve.