Inczédy László: Alkony / Abenddämmerung
Írta: Toni Dátum: április 27 2020 11:04:31
M
Viaszgyertyát gyújt az egyik,
A másik gyújt mécsvilágot,
De a napot, de az eget,
így se, úgy se már nem látod.
Teljes hír
Alkony
1
Jő az alkony, nő az árnyék,
Ide s tova rád sötétül,
Mi sem marad meg a napnak
Se fényibül, se hevébül.
2
Sötét is lesz, nyirkos is lesz,
Köd nehezül a melledre,
Valami kis enyhe zugba,
Bármi szűkös, menekedj be.
3
Viaszgyertyát gyújt az egyik,
A másik gyújt mécsvilágot,
De a napot, de az eget,
így se, úgy se már nem látod.
4
Csak az óra szavát hallod,
Perczről-perczre hogy jelenti:
Közeleg az éjfél immár,
Föl nem tartja semmi, senki.
5
És minden percz mintha egy-egy
Részt szakítna ki belőled,
S minden percz, mintha sírodra
Hajítna egy darab földet.
6
Oh nem is az a legszörnyűbb,
Az a sötét ismeretlen,
De számlálni jötte perczét,
Várni, félni tehetetlen !
***
Inczédy László 1855 – 1902
***
***
Abenddämmerung
1
D‘ Dämmerung kommt, der Schatten wächst,
alsbald leuchten die Laternen,
von der Sonne ist nicht viel übrig,
weder das Licht, noch die Wärme.
2
Es wird dunkel und feucht dazu,
der Nebel sinkt auf deiner Brust,
irgendwo muss jetzt verstecken,
was dir bliebt noch, ist nur der Frust.
3
Eine zündet der Funzel an,
der andere ein Kerzenlicht,
doch die Sonne, und der Himmel,
so oder so, du siehst es nicht.
4
Nur der Wecker hörst noch immer
wiederholt es, wie auf dem Land,
Mitternacht rückt immer näher,
nichts hält es auf, nie und niemand.
5
Als jeder Minute würde
einen Teil aus dir brechen, und
jeder Minute an dein Grab
eine Handvoll Erde werfen.
6
Nicht mal das wäre der Schlimmste
an den dunklen, Unbekannten,
doch er will nur die Zeit zählen,
ängstlich warten, ist unbeholfen!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni