Krónikás ének,
Erzsébet királyasszonyunk temetésekor
1
Sírnak a harangok
Nagy Magyarországban;
Most szögeznek egy koporsót,
Idegen országban.
2
Be nehéz hallgatni,
A szögek verését;
Szegény hazám, Magyarország,
Szíved vergődését!
3
Szívünk vergődését,
Keserves jajunkat,
Most temetik idegenben,
A mi halottunkat!
4
De minek temetik?
El van már temetve,
Árva népem a te meleg,
A te hü szivedbe'.
5
Minek a virág is
A szemfödelére ?
Beborítja Magyarország
Ráhullott reménye!
6
Sírnak a harangok
Nagy Magyarországban,
Most szögeznek egy koporsót,
Idegen országban!
***
Szabolcska Mihály 1861 – 1930
***
***
Chronist Lied
Für die Beerdigung unserer Königin Elizabeth
1
Alle Glocken weinen
im ganzen Ungarnland;
jetzt wird ein Sarg zugenagelt,
in einem fremden Land.
2
Es ist schwer, zu hören,
wie die Nägel schlaget;
meinen armen Heimat, Ungarn,
wie schwer dein Herz zwatzelt!
3
Das Zwatzeln des Herzens,
jammert wie Kojote,
jetzt wird im Ausland begraben,
Sie, unsere Tote!
4
Warum begraben? Sie
wurde lang begraben,
in unsern treuem und warmen,
ungarischem Herzen.
5
Warum auch die Blume
auf die Leichentücher?
Sie ist schon bedeckt von Ungarn
hoffnungsvollen Tränen!
6
Alle Glocken weinen
im ganzen Ungarnland;
jetzt wird ein Sarg zugenagelt,
in einem fremden Land.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni