Tengeri kaland.
Írta: Artakos Dátum: Május 04 2020 15:53:10
Gy.
Valahol ott, távol, találkozik az égbolt,
a tenger színének halványkék vonalával.
Mintha a végtelenség határa volna ott,
ahol e világ egyesül a túlvilággal.
Teljes hír
Valahol ott, távol, találkozik az égbolt,
a tenger színének halványkék vonalával.
Mintha a végtelenség határa volna ott,
ahol e világ egyesül a túlvilággal.
Mi lehet azon túl? Új világ? Új emberek?
Forróság, vagy csikorgó, antarktiszi hideg?
Szolid, békés táj, vagy halálos veszedelmek?.
Amitől minden ember félelmében remeg?
A tenger most nagyon csendes, sima a tükre.
Az égen nincs egyetlen fekete felhő sem,
a homokos parton csobban a tenger vize.
Mikor indulhatnék majd bármikor, ha most nem?
Ott a csónak! Ott az evező! Menni kell! Még ma!
A láthatáron túli világ vonz engemet,
mint a lágyvasat a mágnesdaru magja+
Itt az idő! Ettől jobbat várni nem lehet!
Beszálltam én a csónakba és elkötöttem!
Igyekeztem gyorsan kievezni az öbölből!
Emiatt a lehető leggyorsabban eveztem,
amennyire sikerült a saját erőmből.
Egy óra sem múlt el indulástól számítva.
Már csak sötét csík látszott, ahonnan elindultam.
A napfényben csillogott az evezőm nyoma.
Ott, amerre elláttam, én egyedül voltam.
Találtam egy áramlatot, ami segített!
Érezhetően vitte tovább a csónakot.
Ettől fogva már nagyon evezni sem kellett,
az áramlás határozott irányt mutatott.
Egész nap ezzel én jó tempóban haladtam.
A láthatár körös-körül egyetlen vonal.
Mindenütt én csak a végtelen vizet láttam.
Egy-kétszer csobbantott csak egy-egy csapkodó hal.
Eljött az este, később majd lassan az éjjel.
Találtam én a csónak végén egy faládát.
Száraz keksz és víz is volt betakarva pléddel.
Úgy lett, hogy majd csónakban töltöm az éjszakát.
Reggel volt, sütött a Nap, mikor felébredtem.
Olyan sima volt a tenger, mint a tükör lapja.
Csak nagyon távol látszott egy sötétebb perem.
Kicsit vastagabb volt a láthatár vonala.
Vajon hová jutottam? Milyen part látszik ott?
Nosza evezőt ragadtam, evezni kezdtem,
hogy megközelíthessem a távoli partot.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy hová kerültem.
Ahogyan közelítettem, egyre gyanúsabb lett.
Kibontakozott már a partvonal látványa!
Csoda történt! Én már láttam ezt a vidéket!
Ahonnan elindultam, visszatértem oda!