És figyeld...így lesz nekünk Tél.
Újból behavazza agyhártyánkat az idő,
És újból fagy az agyag,
Amikor bennünk nem a tűz...hanem mellettünk a levegő lángokra kap.
Mégis annak jele...hogy a hideg győz,
Elvégre meg fogja különböztetni,
Szívekkel játszadozva,
A rövid életünkben...ami bennünk egyszer fel fog töltődni.
Bezárva vagyunk így a házban,
Egy ránccal több az álomban...és homlokon,
De abban a reményben...hogy újra visszatérünk
Nyomot hagy a tavaszban... és a nyáron talán még élni fogunk.