Ballada az éj világábol !
( Átírva )
Úgy mentem el ebböl a világbol,.
Nem ébresztettem fel az alvókat,
Kik aludták legszebb álmaikat !..
Elsuhantam egy sötét éjjelen,
Hold,csillagok fénylettek nekem
Drágakövek voltak az útszélen.
Csillagtol,csillagig az útvesztőben
Ovatosan lépkedtem a sötétségben,
Ne,hogy leessek a semmiségben.
Mikor elfáradtam,megpihentem...
Hold alsó csücskén meresztettem
Szemeimet,beláttam a mindenséget.
Már azt hittem az út soha nem ér véget,
Mikor láttam egy csoda szép képet.
Ahol minden csillogott és fénylett.
Város volt az nem is akármolyen,nagy
Falak vették körül,a nem várt idegent.
Meghívó nélkül bejutni lehetetlen !...
Aranybol volt magas,boltives kapuja,
Mind két szárnyán kis ablak a kukkolója,
Amik nyíltak ha valaki lopogott rajta.
Csengő nem volt,nem akartam illetlenkedni,
Párat döngettem,remélve,hogy a
Kapu ört hamarjában felébresztem !....
Sokáig vártam,majdnem odébb álltam,
Mikor a kukkoló nyíllott,egy hang
Kérdezte,ki,és mi járatban vagyok.
Mondtam - én egy ilyen kis lyukon
Keresztül nem sokat látok,azt sem tudom
Kivel diskurállok -
Hallottam a kulcs fordult a zárban,
Nyikorgott,mint a kenetlen kerék a
Rozsdás,öreg batárban,kapu nyíllott
Idős,öreg úr állt előttem,hosszú szakálla
Fehér mint a hó egy téli délutánban.
Nevemet kérdezte egymásutánba.....
- Meguntam az életem odalenn egy új
életet szeretnék kezdeni idefenn.ha lehet
Kérem engedjék meg ezt nekem -
Nézegetett egy nagy könyvben,fejét csóválva,
- Ide csak az jöhet be,kit az Úr magához hív
A boldogságos mennyországban !.-
- Nem tudtam,hogy meghívó kell talán
Az Úr megbocsájt és lenne egy kivétel..
Amiért szolgálnék amíg az időm le nem tel. -
- Fiam,- Most már fiamnak szólított ami
Egy kicsit megkönnyítette a dolgot.- gyere be,
Míg a határozat megjön részedre -....
Amit ott láttam,alig hittem szemeimnek,
Szebbnél szebb tündérek szanaszét
Repdestek,kedves mosolyukkal elbűvöltek.
Gondoltam magamban,én innen el nem
Megyek,akármi is lesz az irélet,remélve
Az Úr megérti nehéz helyzetemet !....
Csodaszép tündérek közeledtek hozzám,
Ki ez a bátor aki csak úgy betévedt ?
Huncut mosolyukbol láttam örvendeztek.
Lehet ők mentek az Úr elébe kérve....
Ezt a jóképű fiút ne,hogy visszaküldje,
Amiért majd hálámat fejezem ki érte....
Túlsokáig várnom nem kellett,egyszercsak
Az idős úr ismét elém termett.
- A magasságos Úr,beenged mint vendéget.-
Nagy lett az öröm,táncra perdült a sok
Tündérke,vigadott az egész ház népe,míg
Az Úr haragjában jött elénkbe......
- Megszegted a vendégszeretetet,felkavartad
A mennybéli csendet,azért véget vetek
Vendégségednek,a kapu őr ad utranalót néked ! -
Megijedtem,! Tudtam,hogy hibát követtem
Nem gondolván a következményekre,az Úr
Megváltózhatatlan,szigorú itéletére..
Végtelenül sajnáltam a történteket,azok a
Szép tündérek elvették az eszemet
Szűröm kitéve,ballagok a pokol méllyében
Ami talán nem is olyan rossz dolog,az a
Sok nő akiket ismertem valaha,mind ott lesz,
Kiengesztelni,fáradt,megtépett lelkemet !
A boldogság olyan nagy volt,alig hittem
Szemeimnek,igérték,hogy minden rosszat
Amit tettek,százszorosan kielégítenek.
Azt vettem észre a Nap fényesen sugárzott
Szemeimbe ami véget vetett a történetemre.
Álom volt az egész,szerencsémre !....
Ágoston Tibor