Dudorászva nézett rám a reggel,
míg csorgó nyállal, csipásan keltem.
Kerítés peremén ült egy cinke,
apró, itt hablatyolt velem szemben.
Leültem a frissen festett padra,
jólelkű napsugár ült vállamra.
Felettem egy hófehér bárány várt
a kikeleti reményjáratra.
Kopasz földön Tavasztündér libbent,
mezítláb sétált, hófehér ingben.
Nyomán színesbe öltözött a rét,
zsongott, bíz' éreztem sejtjeimben.
elbódított a lila orgona,
pitypang is ámult, fején korona.
Mámoros lepkepár keringőzött,
ó, célba vette Ámor szigonya!
Lám, a nap már fent ragyog az égen,
még épp hogy pirkadt nem is oly régen.
Rám mosolygott, tárt karokkal ölelt,
rég nem volt részem ilyen békében.