Ha érteném mi vagyok,
Úgy hiszem tudnám,
Hogy mégis mit akarok,
Itt a földek poklán.
De ha nem értem,
Tudok mindent a világba,
S nem kérem,
Hogy temessenek palotába.
Csak mondják el,
Mégis mit akarok
Hitessék velem el,
Hogy valamiért vagyok.
S ha csend is vár,
Magam sose fogom érteni,
De ha a vég a halál,
Senkit soha sem kell engedni.
Engedni, hogy verseket írjon,
Míg ajka csendben rebeg,
S egész nap igyon,
Mint a mámorban úszó égiek.