Nagyapám szölője !
Nagyapámnak tizennyolc gyereke
Tizenkettő maradt csak belőle.
Isten áldását kérte a háza népére,
Fiaim jók lesznek katonának,
Lányaim kik azokat gondozának
Nagyapám szőlője nagy területen,
Ott munkálkodott a család éberen
Gyerekek voltunk,miénk volt a világ
Nyulakat kergettünk,vidáman éltünk,
Szép napokat soha el nem feledtük.
Öreg diófárol vertük le a termést
Karokkal hadakoztunk hősként,
Néha beborúlt az égbolt,villámlott,
Szaladtunk ahogy csak tudtunk,
Présházban volt a menedékünk
Domb tetején volt a présház,ahol
Ahol minden délben dolgos kezek
Apraja,nagyja várt a jó falatokra
Kemény munka után szomjukat
Oltatva,jól esik egy kis borocska.
Nagyapám a család tekintélye
Mikor imára hajtva fejét az asztal
Végébe,áldást kérve az új termésre,
Jó Isten segedelmére a családom
Egészségére,a magyar nemzetre.
Ebéd után széllyel széled a nép,
Mindenki megtalálja az elöző helyét,
Hol kapálták a szölő tőkéjét,rendjét
Közeledett a naplemente,nagyapám
Mondta fejezzük be,áldás volt mindenre.
Azóta felnőttünk mindnyájan más-
Más itányban szóródtunk széllyel,
Nagyobb lett a család,sok kicsi unokák
Kiknek mesélhetjük nap,mint nap
Nagyapánk szölőjének a titkát !
Ágostom Tibor