Temetés
Írta: Manga lany Dátum: április 11 2008 04:24:52
T
Üvegkoporsóban fekszem,
Nyugodtan, csendben,
Teljes hír
Üvegkoporsóban fekszem,
Nyugodtan, csendben,
S körülöttem, kiket nem ismerek,
Mind néznek, s szenvednek.
Üvegkoporsóban fekszem, lásd!
Mert életem végéhez ért.
S ki csak rám néz sír, zokog,
Pedig soha nem is ismert.
Idegen itt mindenki,
Számomra jelentéktelen.
Nem érzek semmit,
Nem bánom, hogy itt hagytalak titeket.
Mert aki fontos volt számomra,
Nincs itt közöttetek;
Tudom fájna néki,
Ha így látná testemet.
Most számomra ez mégis jelentéktelen,
Mert nem érzek semmit,
Nem gyötör bûntudat,
Mégis érzem: miattam sírsz kisfiam.
S ha szólnál,
Kinyitnám szemem.
Ha mondanád: keljek fel,
Én felkelnék;
Csak szólítsd meg az égi angyalokat,
S akkor örökre melletted lehetnék.