Hirtelen jött, nem is köszönt
egyszerűen, csak elöntött.
Mint, a forróság, a szerelmest
mikor meglátja a kedvest.
A semmiből hullott le ránk
el is ázott, minden ruhánk.
Nem volt felhő, se szele
ami, az érkezését hirdette.
Nem volt semmi előzménye
ezért is lett hamar vége.
Ahogy jött el is ment
de, előtte végig vert.
Mint a dobverők, kopogtak
ahogy reánk hullottak.
Eláztattak, megmosdattak
aztán a sorsunkra hagytak.
A többi, már a nap dolga
hogy a nyomát felszárítsa...
Pécs, 2020