Rám borítja fátyolát a homály,
körülöttem táncol sok árny.
Szívemben szaporodik a halál,
lelkemben is helyet talál.
Színek fakulnak,
hangok halkulnak,
lassulnak mozdulataim,
kiürültek vágyaim, álmaim.
Fájdalmak gyötörnek,
a kínok nem könyörülnek.
Mégis éltet még a szeretet,
adok, kapok, amíg lehet.
Fénye, melege, zenéje
még nem a halál éje.
Ha majd értem szól az ének,
áldásom küldöm felétek.