Egy csokor őszi virágokban egy korszaknak illatát raktam,
Egy régi illatot...amelyet romácokból kisajtoltam-megsárgult szépekből-.
Illatos húrok...gyengéden érintik a kőzetnek lényegét,
Illatok a régmúltból szállingózó...boldogságnak idejének illata.
Egy csokor őszi virágokra sóvárgó illatot raktam,
Egy régi illat akkori sajátosságát...amikor vétek nélkül szerettük egymást.
Korszakoknak illata egy életben gyűjtve...azokkal az időkkel...mint trilógiában,
Kialudt múltidőknek illata...gyönyörűség aminek nincsen másolata.
Egy csokor őszi virágban az ifjúság illatát raktam,
Egy régi illat -vágyakból kipréselt-...emlékekben őrzött.
Éjjeleknek illata szenvedélyekbe olvasztott éjjelek úrias tavirózsákkal
Múltidők napnyugta illata a történelemnek szétszórt időszakában.
Egy csokor őszi virágokban késői esőnek illatát raktam,
Egy régi illatot...édeskést...érettet...régit.
Szenvedélyeknek illatos cseppjeit...amelyek átfolytak az éjnek őrületein,
Időkből illatok...amelyek egyszer régi románcok voltak...amelyeket hallgattam.