Istenekhez szólok,
Most mélyre, nagyon mélyre,
Szóljanak a dobok,
Fel, oda az égbe.
Éledjenek harcosaik,
Vérben születve a világra,
Majd mikor az égből hullik,
Angyali vér a fű harmatára.
Én majd itt várlak titeket,
Hisz egyszer mind eljöttök,
Ti, kik vérrel áldjátok az ihletet,
S minden hantra verset szültök.
Szóljatok ti is vége,
Hogy mikor fáj, s keresi magát,
Felkiált értetek az égbe,
Bár tudja, hogy mindig a földbe talált.