Lassan eszmél, öntudatra ébred
földben a mag.
Valahonnan mélyről újra érzem az
életet, a halál kultúrája lassan
betemet.
Mohó kezek mindennap újra meg
újra keresztre feszítik a
Megváltót,
oldalát lándzsával átszúrják,
ecettel itatják, köntösére sorsot
vetnek, fejére töviskoronát
tesznek.
Egységről,
békéről szólamok szólnak.
Nyisd
ki ablakod, engedd be a
Fényt,
s kelő nappal lélegezz!
Dunakeszi, 2020. május 26.
Gabre Anna